Sziasztok! Ismételten elkezdek egy újabb történetet. Hogy milyen hosszú lesz, vagy meddig jutok vele, még magam sem tudom. Minden esetre remélem, hogy tetszeni fog nektek és figyelemmel kíséritek majd a történet alakulását. :) Kellemes olvasást kívánok! :)
Love, Elizabeth Angel ♥
Kisgyermekként még én is azt hittem, hogy minden tökéletes és könnyű. Hogy ami kell, ingyen odaadják majd mindenféle erőfeszítés nélkül. De ahogyan egyre idősebb lettem, rá kellett jönnöm, hogy ez korán sincsen így. Az élet nem habos torta, mint ahogyan azt kisebb korunkban gondoljuk. Kemény erő próba. Néha már túlságosan is... Gyakran csak sodródunk az árral, mert nincs elég erőnk ahhoz, hogy képesek legyünk az árral szemben úszni. Vagy egyszerűen nem merünk változtatni az életünkön és beleszürkülünk. Már egy ideje azt érzem, hogy valami megváltozott. Elkeseredett harcot vívok önmagammal és nem tudom, mi alakul ki ebből. Félek. Félek, hogy közben elveszítem saját magam. Bármit megtennék azért, hogy legalább néhány percig újra olyan önfeledten nevethessek, mint régen. De annak az időnek már vége... talán örökre. Nekem úgy tűnik csak szomorúságot és szenvedést osztott a sors. Viszont valakinek ezt is ki kellett osztani... Bár ha csak negyed ennyi örömöm lenne, én lennék az egyik legboldogabb ember a világon... Na jó, ez túlzás, de tényleg jól jönne egy kis boldogság, vagy... vagy fogalmam sincs milyen őrültséget követek el...
